Ez most rendhagyó módon egy vitaindító írás. Egy számomra nagyon nehéz dilemmát hoznék fel, amely reményeim szerint megoszt majd titeket. Igen, ez most nem csak neked szól, hanem nektek, mindenkinek.

Az alap állításban egészen biztos vagyok, miszerint aki igényt tart rá, annak joga van az igazsághoz! A felvilágosodásban mindenkinek joga van részesülni. Én ezt fontosnak tartom, és meggyőződésem, hogy a tudatossá válás szándékos hátráltatása általánosságban egy bűnös dolog. Persze mondhatjátok, hogy írjak konkrétumokat, de én most elvekről beszélek. A dilemma pont a konkrétumokban van.

Ha az előző bekezdést elfogadjuk, felmerül a kérdés, mi van akkor, ha valaki nem akar tudni az igazságról? Mi van, ha egyesek szívesebben élnék boldog tudatlanságban az önpusztító életüket? Etikus dolog tőlük megtagadni ezt? Ez engem nagyon komolyan foglalkoztat, és bízom benne, hogy elmondjátok erről a véleményeteket.

Egy kicsit árnyalom. Ha valaki görcsösen ragaszkodik az illúziójához, abban nagy kárt tehet, ha megkérdőjelezzük a világot, amiben él. Vajon így is helyénvaló, rámutatni a helyzetére?! Mivel ártunk többet? Persze azt tudom, hogy az alap állításomban azt mondtam, hogy jogunk van tudni az igazat, de ez nem jelenti azt, hogy kötelességünk megtudni. Ez el is dönthetné a kérdést, hisz aki szellemileg nem nyitott a fejlődésre, azt nem lehet akarata ellenére segíteni.

De mi van akkor, ha emberek tömegei élik az életüket illúziókat hajszolva és erről nem tudnak, vagy nem akarnak tudomást szerezni? Ha sokuk beleroppanna a felismerésbe, vajon etikusabb meghagyni őket az álomvilágukban? És ha ezzel nem csak magukat, de a környezetüket, és más embereket is megkárosítanak?

Mi van azzal, aki gyenge idegzetű, és beleroppanna egy tragédia hírébe? Belefér-e a kegyes hazugság kategóriájába eltitkolni előle a történteket? Vajon akkor lenne tisztább a lelkiismeretünk, ha hagynánk, hogy egy ekkora hazugságban élje le hátralévő (akár hosszú) életét, vagy akkor, ha tudatnánk vele az igazat.

Tudom, hogy nincs univerzális megoldás, mert esete válogatja, mikor mi a jobb döntés. De én elvi szinten hozom fel ezt a témát, mert kíváncsi vagyok az őszinteséghez és egyenességhez való hozzáállásotokra. Érdekel, hogy milyen elveket valltok általánosságban - még ha nem is minden esetben ugyanaz a prioritás - és miért ez a véleményetek.

Két esetet vázoltam fel, az egyikben az emberek tömege támogat egy tagjait, és másokat is mérgező hamis világképet. A másik esetben pedig nekünk kell megítélnünk, hogy mi a másik valódi igénye, és hogy képesek lennénk-e meghozni a döntést, bármi is legyen az.

Te mit tennél?

Nem titkolom, ez a bejegyzés egy kísérlet a Coach Tükörben rejlő lehetőségek feltérképezésére. Ha ti is támogatjátok az ilyen, vagy más témájú párbeszédet, akkor a jövőben lehetnek még hasonló posztok. Ezért kérlek, szólj hozzá a kérdéshez az oldalon, és ha mások véleményére is kíváncsi vagy, oszd meg ezt a bejegyzést minél több ismerősöddel! Nem cél, hogy egyetértsünk, a cél, hogy együtt gondolkodjunk!