Először is leszögezném, hogy tudomásom szerint máig nincs egyezményes definíciója a coaching(tevékenység)-nak vagy a coach(személy)nak. Az enciklopédikus leíráshoz nagyon nincs mit hozzáfűzni. Én a saját szavaimmal úgy írom le, a coach egy olyan személy aki segít, hogy te adj saját magadnak tanácsot. Persze evidens a kérdés, hogy akkor minek a coach, ha én már mindent tudok. Hát ugyanazért, amiért elolvasod a személyiségfejlesztő könyveket, és mégsem változik semmi.
Mindenki saját maga tudja "megjavítani" az életét, de sokszor nem látjuk mit csinálunk rosszul. Ilyenkor jönnek jól a beszólogatós barátok, vagy épp egy coach.

Részben ez ihlette a tükör metaforát, részben pedig egybevág az én személyes tapasztalataimmal is, miszerint úgy tudsz boldogulni, ha tisztán látod magad, a helyzeted és a célt ami felé haladni kívánsz. Mert mit is látnál, ha belenéznél egy ilyen tükörbe? Hova szeretnél eljutni? Most is ebbe az irányba haladsz?

Ezek azok a kérdések, amit önszorgalomból elég kevesen tesznek fel maguknak. Sokszor kínos lenne válaszolni rájuk. Én legalábbis így éltem meg, mikor nekem tették fel először. És ezért szeretem.
A saját bőrömön tapasztaltam mennyi lendületet tud adni egy embernek egy jól irányzott kérdés. Ennél csak annak a megélése vált ki belőlem nagyobb lelkesedést, mikor én teszem fel valakinek, és az illető szemének csillogásából látom, hogy megvilágosodott.

Ez számomra egy hivatás. Megtaláltam miképp tudom "megmenteni a világot".