Akkor most hogy van ez? Álmodozni jó, de vajon hasznos, vagy időpocsékolás? Segít közelebb kerülni a célhoz, vagy csak elvonja a figyelmed a jelenről? Rázós kérdés, abban viszont biztos vagyok, hogy ezekre nincs egy általános válasz, ami mindenkire minden helyzetben igaz lenne. És már megint úgy mondtam valamit, hogy nem mondtam semmit, szóval nekiveselkedek még egyszer.

Ismét csak magamból indulok ki. Ahogy a bemutatkozásomban utaltam rá, elég élénk fantáziám van, és előszeretettel használtam is. Visszatekintve azt mondhatom, hogy nekem a képzelgés és saját magam alternatív képének vizionálása csupán menekülés volt a sokkal "prózaibb" valóság szűknek tűnő keretei közül.
A korabeli beszámolók arról tanúskodnak, hogy az ilyen elbambulásaim kívülről kizökkenthetetlen révüléshez hasonlítottak. Más szóval megszűnt körülöttem a világ, amikor álmodoztam. Ha metróval utazom, és körülnézek, megnyugtat a tudat, miszerint ezzel nem vagyok egyedül. Nézz csak körül, aki nem olvas, vagy telefont nyomkod, az csak réved a semmibe. Persze ezt nehéz észre venni, ha te is csak bambulsz.

Szerintem ez a tulajdonság igenis hasznos, mert ha nem az lenne, nem rendelkeznénk vele. De a fontos az - mint minden másnál - hogy erre is tudatosnak kell lennünk. Magamból kiindulva kijelenthetem, hogy fontos irányítanunk ezt az állapotot, hogy ne ragadjunk bele az álmodozásunkba. Mert nekem a beleragadás mindig könnyen ment.

Elnézést kérek, de mennyivel jobb ábrándozni egy unalmas tanórán vagy értekezleten, mint odafigyelni?! Esetleg az unalmas monoton munka közben?! Ó hát nekem nagyon jó volt, de tudom, hogy mások is így vannak vele. De valami még ennél is jobb, ez pedig a jelen lét.
A matekórán ülő gimnazista énem tuti hasba vágna ezért a közhelyért, de kimagyarázom magam, ígérem!

Van értelme egy olyan életnek, amit azzal töltünk, hogy egy másik életbe képzeljük magunkat? Felkelünk és dolgozunk a túlélésért, miközben másra vágyunk? Én azt mondom, ez vegetálás. De szándékosan sarkítom így le, mert nekem is így állt össze. És már mondtam, álmodozni ér, de azt is tudatosan.
Én is egyre inkább figyelek rá, hogy mikor tömegközlekedéssel utazom, vagy olyasmit csinálok, ami monoton, ne csússzak bele ebbe a kényelmes puha állapotba, amit képzelődésnek hívok. Én olyan típus vagyok, akinek könnyebben megy az ábrándozás, mint az odafigyelés (ez a tanulmányi eredményeimen is nyomot hagyott), ezért nekem kemény dió megváltoztatni ezt a reflexet. Pedig figyelni jó.

Ha már tapasztaltad, milyen jó minden idegszáladon keresztül megélni egy-egy pillanatot, akkor tudhatod, hogy így van. Bár meglehet, hogy nem a tömegközlekedés, vagy a házimunka végzése az a pillanat, amire minden idegszállal figyelni akarsz, pedig de. Én azt tapasztaltam, hogy mindegy mit csinálok, ha teljes valómmal odafigyelek rá, minden tevékenységemet képes vagyok élvezni. És ami a legfelháborítóbb, hogy ez még az álmodozásnál is jobb. Nem összehasonlítható. Hazudtold meg ezt az állítást azzal, hogy kipróbálod!

Ha kérdésed van, tedd fel, de te is válaszolj magadnak! Te miről álmodozol? Mit tudsz tenni azért, hogy megvalósítsd az ábrándjaid? Szerinted mi az első lépés?