Több embertől hallottam, hogy az informális előadást érdemes egy viccel kezdeni, hogy felkeltsük vele a hallgatóság figyelmét. Engem még sem visz rá a lélek, hogy egy olyan ízléstelen szóviccel kezdjek írni a háláról, mint amilyen a „nem lesz egy hálás téma” felkiáltás.…

Az előzőekben már volt szó arról, hogy miért halogattam a blogírást és leírtam, hogy mi tart a „pályán”. Most vissza ugrom egy kicsit az időben, hogy tisztázzam a cél kiválasztásának fontosságát. Az én világképem szerint minden emberhez társul egy elemi küldetés.…

Az én filozófiám szerint az az élet titka, hogy nem szabad túl komolyan venni. Fú de nagy titok...Mégis a legtöbb ember boldogtalanul éli az életét, mert olyan dolgokra fordít túl nagy figyelmet, amik sokkal kevesebbel is beérnék. De fölösleges általánosítani, mert én is része…

Akkor most hogy van ez? Álmodozni jó, de vajon hasznos, vagy időpocsékolás? Segít közelebb kerülni a célhoz, vagy csak elvonja a figyelmed a jelenről? Rázós kérdés, abban viszont biztos vagyok, hogy ezekre nincs egy általános válasz, ami mindenkire minden helyzetben igaz lenne. És…

Előttem sokan elmondták már, és igazuk is volt. Nem túl eredeti gondolat, de mégis kevesen tudunk magunkon nevetni. Persze ez nem cél, csupán eredmény. A célom, hogy olyannak lássam magam és a világot, amilyen az valójában: semlegesnek. Meg persze az is cél, hogy te is így…