Előttem sokan elmondták már, és igazuk is volt. Nem túl eredeti gondolat, de mégis kevesen tudunk magunkon nevetni.

Persze ez nem cél, csupán eredmény. A célom, hogy olyannak lássam magam és a világot, amilyen az valójában: semlegesnek. Meg persze az is cél, hogy te is így lásd. Viszont ha rájössz, hogy mennyire abszurd dolgok miatt aggódsz vagy idegeskedsz, te is meglepődsz majd. Az ilyen meglepetéseknél jön jól a humorérzék.
Ezt pedig jobb már most kifejleszteni hozzá, ha még nincs a birtokodban. Kezd másokon! Máson talán könnyebb nevetned, mint magadon. Például itt vagyok én: azt gondoltam, hogy én majd fizikailag fogok emberi életeket menteni, mint katasztrófavédő. Én aki vagyok kb 65 kiló, majd biztos megváltom egymagam a világot. Ne már! Ilyen csak a mozivásznon van. Elég volt hozzá pár év egyetem, hogy a romantikus ideámra rácáfoljon. Na ez tényleg vicc kategória.

De nem vagyok egyedi eset, én legalábbis rengeteg emberen látok hasonló tüneteket, ami valljuk meg érthető. A legtöbben úgy szocializálódunk, hogy címkéket ragasztunk a világra. Ez természetes, hisz meg kell tanulnunk az alapvető fogalmakat, de nem jó túlzásba vinni, mert egy idő után már csak a címkéinket látjuk, nem azt, amit igazából takarnak. Erről majd máskor...

Mikor lehullanak ezek a matricák, jön a meglepetés. Ilyenkor kell csak igazán a humorérzék, mert ha túl komolyan veszed, akkor marad a sírás, vagy a sokkos állapot. Attól is függ, milyennek látod a világot magad körül, és milyennek látod saját magad.
Milyennek látod saját magad? Ki vagy valójában? Egy idegen, aki már nem ítélkezik, milyennek látna téged?