Több embertől hallottam, hogy az informális előadást érdemes egy viccel kezdeni, hogy felkeltsük vele a hallgatóság figyelmét. Engem még sem visz rá a lélek, hogy egy olyan ízléstelen szóviccel kezdjek írni a háláról, mint amilyen a „nem lesz egy hálás téma” felkiáltás.

A hosszú kihagyás után kár lenne tovább rontanom a Coach Tükör blog színvonalát, szóval hagyom is az öncélú pojácáskodást, és rátérek a tárgyra. Mi különbözteti meg a boldog embert a boldogtalan embertől? Erre sincs tökéletes képlet, de az egyik komponens a hála érzete. Általánosságban azt látom, hogy akik elégedettek az életükkel, azok hálásak mindenért, amijük van. Persze, erre szinte automatikusan rá lehet vágni, hogy aki elégedett az életével, annak könnyű hálálkodni, de a sikeres emberek titka pont az, hogy tudják, a hála megelőlegezése adja magát az elégedettséget.

Van az a klasszikus intés, miszerint úgy éld meg minden napod, mintha az lenne az utolsó. Ez abból a másik tanításból ered, ami szerint csak akkor tudunk valamit igazán értékelni, ha már elvesztettük. Gondolkodj el egy kicsit ezeken!
Bármennyire hatásosak ezek a bölcsességek, nekem nem tetszik, hogy a félelem korbácsával ösztönöznek jó útra. Ha halál és az elvesztés gondolata nélkül is érezhetsz hálát. Nem kell más hozzá, mint egy kis empátia, és érzékenység. Én ezt a módszert részesítem előnyben.

Mondok egy – kellően elvont, mégis egyszerű – példát: Mikor ezt a bejegyzést olvasod a telefonodon vagy számítógépeden, gondolj azokra az emberekre, akik a kijelzőt vagy a monitort készítették! Illetve azokra, akik azokat a robotokat készítették, amik futószalagon készítik ezeket az eszközöket. Érezz hálát azok iránt, akik mind szellemi, mind fizikai munkájukkal hozzájárultak annak a technikai kornak az eljöveteléhez, amiben ma én leírhatom a gondolataimat, te pedig elolvashatod, és véleményezheted! De nem csak ezért lehetsz hálás, hanem azért a társadalmi fejlettségért is, amiben a gondolati szabadság alanyi jog! A lista véget nem érő.
Mindenkinek van oka hálásnak lenni, és mindent megillet a hála.
Ugyanez működik a mikrokörnyezetedben is. Gondolj csak a családodra, vagy egy szerettedre! Folyamatosan hálás lehetsz érte, hogy ismerheted. Amikor találkozol valakivel, aki ránézésre tökéletesen boldog és kiegyensúlyozott, biztos lehetsz benne, hogy ugyanezt a belső kiteljesedést érzi, amit te a szeretteid iránt. Ez nem titok, ennyi a kulcs. Csupán a szemléleteden kell változtatni, és te magad is megváltozol. Elég, ha csak a közvetlen környezeted iránt érzed ezt a hálát. Ráérsz szép lassan kiterjeszteni az egész Világra. Ha majd minden iránt ezt a lelkesedést fogod érezni, akkor fogsz olyan határtalanul elégedett lenni, amire a teljesség érzése a legjobb kifejezés.

Ezzel együtt lehet élni a hétköznapi életben. Ha egyik reggel arra ébredsz, hogy hálás vagy az egész Világért, attól még éld tovább a mindennapjaid! Közben pedig tartsd ébren ezt az érzést! Sok módja van, hogy boldog és teljes életet élj, ezek közül talán a legegyszerűbb, ha elkezded gyakorolni a hálaadást (és itt nem az észak-amerikai ünnepre gondolok). Ezt meg fogja könnyíteni az is, hogy ez egy önerősítő folyamat. Minél hosszabban érzel hálát, annál több dolgot fogsz találni – akár csak a saját életedben – amiért hálálkodhatsz.

Ha megosztanád a véleményed a hálával kapcsolatosan, várom a hozzászólásodat. Írhatnám azt is, hogy nagyon hálás lennék érte, de ennél méltóságteljesebb lezárást érdemel ez a téma.