Eljött az ideje megfontolni, hogy milyen fogadalmat teszel szilveszterkor, ami alapján a 2017-es évedet fogod élni. Erről következik most egy szubjektív kirohanás, úgyhogy még abbahagyhatod az olvasást...

Először is ezt a témát már érintettem a Célból csak egy van című bejegyzésben, de most újra aktuális. Egyre gyakoribb a környezetemben a "céltervezés", ami tulajdonképpen hasznos, csak én be vagyok oltva ellene. Miért? Mert patológiásan lázadok minden kötöttség ellen, különösen, ha azokat egy olyan hozzá nem értő szerencsétlen határozza meg, mint amilyennek magamat érzem, amikor célokat akarok állítani. Hát igen, most már sejtheted, hogy nem könnyen emészthető, egyenként becsomagolt életvezetési tipp-bonbonokat fogok osztogatni az ünnepektől megrészegülve.

Én nem állítom, hogy a kisebb nagyobb célok, cselekvések előre meghatározása hasztalan lenne, mert nagyon sok embernek segítenek. Elsősorban annak jó ez, aki egyébként könnyen elveszíti a fókuszt a mindennapok forgatagában. Azonban nekem van egy nagy problémám ezekkel. Minden ilyen célt egy jövőbeli cselekvéshez kötünk. Főleg az újévi fogadalmakat. Elvégre senki nem úgy megy szilveszterezni, hogy akkor ma este (MOST) nem iszom, vagy eszem túl magam, hanem azt fogadod meg, hogy MAJD jövőre... (És itt be lehet helyettesíteni: leadok 5 kilót; 5 új embert fogadok be az életembe; nem gyújtok rá többet; főzőtanfolyamra megyek; stb.) Persze te lehet, hogy tényleg betartod a fogadalmad, de ott jön egy másik probléma.

A legnagyobb problémám az, hogy egy fogadalom meghozatalának pillanatában nem tudhatom, hogy az ott kitűzött cél, ki fogja-e állni az idő próbáját, mire a megvalósításra kerül a sor. Ez azért fontos, mert ha nem, akkor kettős helyzet áll elő: egyfelől a múltbéli fogadalmam olyan cselekvésekre kötelez, amely egy jövőbeli cél elérését irányozzák, mely célt a jelenben már nem tartom relevánsnak – szemben azzal a múltbéli ponttal, amelyben a célt kitűztem. Durva, igaz?! (Ha ezt a bekezdést értetted, lájkold a bejegyzést, egyébként pedig kommentben várom ennek a gondolatnak az egyszerűbb megfogalmazását.)

Minden hisztim ellenére úgy gondolom, egy erős ambíció szétforgácsolása célokká, sokkal egyszerűbb megoldás - és épp ezért népszerűbb is - mint mélyen magamba nézni, megtalálni azt a küldetést, ami minden másnál fontosabb a számomra, és tudatosan, folyamatos figyelemfenntartás mellett, minden egyes nap úgy cselekedni és úgy döntéseket hozni, hogy azok a Világban betöltött szerepemmel harmóniában legyenek. Igazságtalannak tűnhet a számodra, hogy egy mérlegre helyezem a "2017-től kevesebbet fogok a facebookon lógni" típusú fogadalmakat az önbeteljesülés folyamatos megélésével. Én meg erre azt mondom, hogy ha a "nehezebb utat" választod, és a figyelmedet folyamatosan magadon, és az általad megnyilvánuló küldetésen tartod, akkor nem lesz gond 2017-től kevesebbet facebookozni...

Ezt kívánom neked jövőre - illetve mindenkinek mindenkorra. Válassz magadnak akármilyen fogadalmat (vagy ne), kívánom, hogy megtaláld azt a helyet a Világban, amit neked kell betölteni! Legyen ez az Első Lépés. Ha megleled magadban az elhivatottságod, utána jöhet a figyelem fenntartása.

Inspirációban és nagy felismerésekben gazdag új évet kívánok mindenkinek!