Az előzőekben már volt szó arról, hogy miért halogattam a blogírást és leírtam, hogy mi tart a „pályán”. Most vissza ugrom egy kicsit az időben, hogy tisztázzam a cél kiválasztásának fontosságát.

Az én világképem szerint minden emberhez társul egy elemi küldetés. Ezt lehet sorsnak is nevezni, bár én a sorsot nem a hagyományos értelemben használom, ugyanis minden ember alakítója is a sorsának, nem csak bábja. Emberi nyelvre lefordítva minden ember előtt áll egy kijelölt út, amiről szabadon le lehet térni. Inkább úgy fogalmazok, hogy több út áll mindenki előtt, melyek közül vannak amik jobban passzolnak hozzá, vannak amik kevésbé. Vannak olyanok, melyek zsákutcába vezetnek, és vannak amelyeken messzire lehet jutni. De elég a hasonlatokból! Miért fontos ez?

Azért, mert ha célt tűzöl ki, ezek közül az utak közül választasz. Persze minden célhoz több út vezet... úgy fest, nem tudok megválni ettől a hasonlattól, pedig közel sem fejezi ki a lényeget olyan jól.
Hogy miért érdemes célt kitűzni? Azért, mert így vagy úgy, végigéled az életed. Ha nem választasz irányt, attól még nem áll meg az idő. Ha így lenne, az összes céltalan ember matuzsálem lenne. Én a magam részéről azt mondom, ha már van lehetőség választani, akkor érdemes élni vele. Így választottam azt a hivatást, aminek a keretében most célkitűzésben nyújtok segítséget virtuális módon. De attól, hogy ez a példa nem meggyőző, még lehet igazam.

Hogy válassz célt? Nézz magadba! Én nagyon sokáig nem tudtam mihez kéne kezdenem, sőt, sokszor belefogtam sok mindenbe, hogy aztán menet közben jöjjek rá, hogy ez mégsem az igazi. Szép lassan rájöttem, hogy nem a környezetemben kell keresnem azt, ami igazán fontos a számomra, hanem saját magamban. Meggyőződésem – és a coaching szemlélet is ezt tartja – hogy minden emberben van egy eredendő bölcsesség, amihez visszatalálva választ kapunk a kérdéseinkre, még mielőtt feltennénk őket. Nem a célkitűzés tartott sokáig, hanem amíg rájöttem erre. Ha meg szeretnéd találni a számodra legtesthezállóbb célt, azt javaslom fordíts több időt önmagad megismerésére!
Elismerem, hogy ez nem egy könnyen feldolgozható tanács, de vedd figyelembe, hogy te már most, ebben a pillanatban is tudod, mi a küldetésed. Tudod mire vagy a legalkalmasabb, és azt is, hogy mit akarsz elérni. Ez a pillanat épp olyan alkalmas, hogy megállj, magadba nézz és rájöjj, hogy mi a legfontosabb célod, mint akármelyik másik pillanat. Élj a lehetőségeddel!

Persze lehet, hogy valami közéd és a tudásod közé áll. Ez pedig a tudás legnagyobb ellensége, a tudás vélelme. Amikor kívülről keresel választ (a szüleid példájából, barátoktól, illetve a társadalmi normák alapján), és ezt megkérdőjelezhetetlenül elfogadod igazságnak, akkor sokkal nehezebb a dolgod. Ezért lett az a mottóm, hogy semmit sem kell túl komolyan venni. Legyél mindig kritikus saját magaddal és a világgal szemben! Amit nem fogsz tudni megkérdőjelezni, az fog neked segítséget nyújtani. A belső bölcsességedre hallgatva tudsz a neked megfelelő úton maradni. Szánj hát időt arra, hogy a figyelmedet erre irányítod!