A bejegyzéseimben már említettem, és fogom is még említeni a címkéket. Mivel a különböző bejegyzések témájától nem szeretnék túlzottan eltérni (pedig hajlamos vagyok rá), ezért inkább ilyen önmagamat magyarázó posztok írásával kerítek sort azoknak a fogalmaknak a megvitatására, amiket könnyű félreérteni, habár fontosnak tartom a tisztázásukat. A címkék is egy ilyen fogalomkör.

Számodra is ismerősek azok a színes, öntapadós papírcetlik, amivel a bevásárlólistát tudod a hűtőre ragasztani, vagy amiket a tanulmányaid során használhatsz, ha egy könyvben akarsz megjelölni egy információt. Ezek a cédulák nagyon hasznosak. Megfelelően használva remek emlékeztetőkként funkcionálnak. Pont úgy, ahogy az agyunk is használja a memóriáját.

Kiskoromban, mikor tanulás közben olvasólámpát gyújtottam, figyelmeztettek rá, hogy ne érintsem meg a lámpa izzóját, mert forró. Én ezt készséggel elhittem, de tudod, hogy van ez. Ebből az intelemből nem derült ki, hogy mennyire forró az az izzó, szóval kíváncsi lettem. Miután megégettem az ujjam, az agyam automatikusan elraktározta ezt az élményt, és „felragasztott egy cetlit” minden egyes izzóra azzal a felirattal, hogy „éget”.

Mivel ebből családi anekdota lett, ezt a példát tudom most csak felidézni, pedig sok van. Minden tanulási folyamat ebből áll. A tapasztalatokat mind ilyen címkékre jegyzi az agyunk, és ezek később segítik a mindennapjainkat. Ez olyan folyamat mint a lélegzés. Működik automatikusan, de tudatosan is lehet irányítani, ami később nagyon fontos lesz.

A dolog szépséghibája az, hogy az agyunk nem tévedhetetlen. Egy jellegzetes példa, mikor több hasonló élmény alapján túl messzemenő következtetést vonunk le. Például ha hasonló emberekkel hasonló élményeket szerzünk, akkor azt az embertípust automatikusan beskatulyázzunk az élményeink alapján. Ezt most elég ködösen fogalmaztam meg.
Ilyen az, mikor egy szőke nőt kezdésből ostobának nézünk, vagy egy erős testfelépítésű kopasz férfit – minden közelebbi ismeretség nélkül – agresszívnak tartunk. Így működnek az előítéletek. Ami egy lámpaizzó használatánál működik, egy komplexebb szituáció kezelésénél ártalmas lehet. Persze ez fordítva is működik. Magyarázatnak elég egy közmondás: nem minden arany, ami fénylik.

A saját életedben tapasztalhatod, hogy a címkék használata mennyire hasznos, és talán arra is van személyes példád, mikor egy-egy előítéleted téves volt. Nekem is volt, elég kellemetlen. De nézzük, mit lehet tenni ennek az elkerülése érdekében!

Figyelj! Mikor a címkék segítségével „robotpilóta üzemmódban” éled az életed, ahová nézel, ott automatikusan a valóság helyett a cetlijeidet fogod látni. Még erősebb hasonlattal megfogalmazva, a címkéid eltakarják a szemed elől a Világot. Pedig ez nem szükségszerű. Az egésznek az a kulcsa, hogy rugalmasan állj a saját címkéidhez. NE VEDD TÚL KOMOLYAN! Maradj kíváncsi, figyelj, és add meg a lehetőséget minden szituációban, hogy új benyomásokat szerezz!

Sokan úgy tartják, hogy egyre kevesebb felfedezni való van a Világon. Az én véleményem az, hogy van létjogosultsága a már megismert dolgok új nézőpontból való újra felfedezésének. Ezekkel az új megtapasztalásokkal gyarapíthatod saját magad. Nem kell vallásosnak lenned ahhoz, hogy jó pap legyél, aki holtig tanul.