Ironikus, hogy mennyire nehezen született meg ez a bejegyzés. Számomra azt jelzi, hogy ezzel még van dolgom. Mert félelme mindenkinek van, csak valaki jobban, valaki kevésbé tudatos rá. Azt hiszem ez a körülmény segít, hogy hitelesen mutassam be, miképp terel le a félelmem a helyes útról, hátha magadra ismersz. Az első kérdésem, hogy hogyan győzhetném le a félelmem?

Nem vagyok nagy úttörő a témában, de segítséggel meglett a megoldás: el kell fogadnom. Ez könnyen félreértelmezhető, pedig nagyon egyszerű. Megannyi klisé arról szól, hogy nézz szembe a félelmeddel, és ezek nem alaptalan tanácsok. Amíg nem figyeltem oda a saját félelmem forrására, addig nem tudtam felismerni mikor cselekszem félelemből, és mikor nem.

Az én esetemben ez az elutasítástól és a kudarctól való félelem. Mivel emberközpontú – és nem eredményközpontú – vagyok, ezért én az elutasítást szeretném elsősorban elkerülni. És ezért tartottam – és sokszor most is tartom – távol magam olyan tevékenységektől, amiknek az eredménye lehet az elutasítás is.

A félelem legfőbb hátránya pont ez. Amikor félsz valamitől, ösztönösen olyan döntéseket hozol, amivel csökkented a félelmed bekövetkezésének a valósínűségét. Én ezt úgy kivitelezem, hogy rengeteget halogatok. Halogattam például ennek a bejegyzésnek is a megírását, mert bennem van a félsz, hogy nem fog tetszeni neked. Ez egy nagyon jó példa amin keresztül megmutathatom mire is gondolok.

Egyfelől minden embernek vannak vállalásai. Direkt nem mondom, hogy kötelezettségei, mert semmi sem kötelező. Azt amit az ember magára vállal, éli meg kötelezettségnek. Én ez esetben írni akartam egy posztot a félelemről. Egyből jöttek a „mi lesz ha” gondolatok, amik visszavetettek a munkától. És tény, ha nem osztom meg a véleményem, senki sem fogja kifogásolni. Adott tehát a konfliktus.
A megoldás is egyszerű. Letisztáztam magamban, miért nem kezdtem el írni, és eljutottam a félelmemig. Félek, hogy nem tetszik amit írok. Itt feltettem a kérdést, amit neked is javaslok: Mi van ha tévedek? A félelmeid azért alaptalanok, mert egy feltételezett helyzettől félsz. De ha az a helyzet nem következik be, akkor kár a gőzért. És mi van ha mégis tetszik valakinek az amit írok? Nem lenne igazságos ha a feltételezett negatív vélemények miatt nem írnék olyasmit, amiből neked, vagy bárki másnak aki elolvassa ezt, akár haszna is lehet. Szóval inkább írok...

Ha most magadra ismertél, fontos hogy hagyj fel a tagadással! Semmi szégyenletes nincs abban, ha az aggodalmad hatással van az életedre. Előbb utóbb mindenkinek meg kell tanulnia átvenni az élete fölött az irányítást, és a jó hír az, hogy erre mindenki képes. A kérdés az, hogy te hajlandó vagy-e szembenézni ezzel? Ha igen, azzal nagyban megkönnyíted a saját életed.

Merj magaddal őszinte lenni!
Neked mi a szíved vágya, amit eddig nem mertél megvalósítani? Mit kockáztatsz azzal, ha megvalósítod? Mit kockáztatsz azzal, ha nem valósítod meg? Ha hagysz időt magadnak, és megválaszolod ezeket, közelebb kerülsz ahhoz az élethez, amit élni akarsz.