A nevem Petróczi Zsolt és 2014 óta foglalkozom coaching-al. Remek eszköznek tartom, amivel az egyik ember (coach) segítséget nyújthat a másiknak (coachee/ügyfél), hogy az meg tudja valósítani azt a vágyát, amihez addig nem talált megoldást. Itt viszont inkább arról írnék, hogy jutottam el idáig...

Kiskorom óta az a leghőbb vágyam, hogy megmentsem a világot. Szerintem a legtöbb gyereknek (főleg aki sok tévét néz és képregényeket olvas) hasonló ambíciói vannak. Persze sokan sok mindenről ábrándoznak még, de nekem a vissza vissza térő képzelgésem volt, hogy hős vagyok. Jópofa gyerek voltam.
Ez az elhivatottságom a legelemibb és így a legtartósabb is. Persze az én érdeklődési köröm is szerte ágazó. A mai napig a társasági élet vonz a legjobban, de rengeteg egyéb dolog is foglalkoztat. A segítségnyújtás vágya viszont visszaköszönt a pályaválasztásomnál is.
Egyéb ötlet híján katasztrófavédelmet tanultam. Talán a tűzoltókról tudtam leginkább "az önzetlen hős" képét megalkotni, és mivel felsőfokú oktatásban szerettem volna részesülni, így jött a katasztrófavédelem. Elég hamar szembesültem vele, hogy nem a hatósági hivatalok környékén kell keresnem az utópisztikus énképem...

Ekkor kezdett el foglalkoztatni ki is vagyok, miért élek, és minden egyéb filozófiai kérdés. Persze ez előtt is rengeteget töprengtem a "nagy igazságokon", de itt fajultak tettlegességig a dolgok. Tanfolyamról tanfolyamra jártam, ahol változatos eszközökkel kerülhettem egyre közelebb saját magamhoz. Mostanra leszoktam róluk. Mindenesetre ezek segítettek, hogy tudatosítsam magamban ezt a régről jövő segítői ambíciómat, és innen már csak egy rövid keresgélés vezetett a coaching tanfolyamhoz.

A coaching számomra egy nagyon jó eszköz, de azt hiszem nem tudnám saját magam coach-nak definiálni. Valójában semmilyen definíciót nem szeretnék magamra ragasztani, de bízom benne, hogy ezek alapján sikerült képet kapnod arról, ki is vagyok és mi is a célom. Remélem örömödet és hasznodat leled az írásaimból. Mindenesetre ártani nem árthat.