Kevés nyálasabb témát tudok a megbocsájtásnál. Manapság tele a közösségi háló az ilyen témájú közhelyekkel, amik hatalmas kinyilatkoztatásoknak akarnak tűnni. Okoskodni persze nagyon könnyű.

Ha kínosnak érzed, hogy te is szereted ezeket az idézeteket, felesleges! Ha megfog egy-egy idézet, az azért lehet, mert telibe talál. Olyan, mintha személyesen neked szólna. Ez alapján számomra törvényszerűnek tűnik, hogy aki megoszt egy gondolatot, az azért teszi, mert neki van vele dolga. Alighanem az az idézet is egy olyan embertől származik, akinek dolga volt ezzel a témával, majd a levont tanulságot idézetbe foglalta. Ennél csak az elvetemültebb, aki egy egész blogbejegyzést kerekít egyetlen gondolatnak...

Az önterápiát mellőzve ki merem jelenteni, hogy nagyszerű új tapasztalatot szereztem a témában, szóval arra gondoltam én is leírom a tanulságot. De a szalvétányi, disszonáns tartalmú, hatásvadász fénykép helyett ide írok róla – részben mert ide több karakter fér, részben meg mert ilyen idézetes képből van elég a facebook oldalon.

Alapvetően két irányba tudsz neheztelni. A környezeted és önmagad irányába. Helyzet- és alkatfüggő, hogy ki kit szeret hibáztatni, de ez a két irány mindent magába foglal. Az a jó az egészben, hogy a megbocsájtás mindkét irányban ugyan azon az elven alapszik. Ha például valaki a te károdra cselekszik valamit – akár szándékosan, akár szándéka ellenére – kiindulhatsz abból, hogy minden ember minden pillanatban a legjobb tudása szerint cselekszik. Aki ravasz és rosszindulatú, az is. Számtalan oka van annak, hogy olyanná vált az értékrendje, amilyen, de ha rossz döntések miatt került a maga helyzetébe, a rossz döntéseket is a legjobb tudása szerint hozta meg.

Persze, akkor lehet bosszankodni azon, hogy nem képes többre. Holott ha „te lennél ő” és te mentél volna át azon amin ő, te se tudnál másképp cselekedni. Aki nem él tudatosan, az ki van szolgáltatva a tudatalattijának, és ilyen formán a sorsa csaknem eleve elrendelt. Az ilyen emberekből remekül megélnek a jósok és horoszkópírók. De persze te nem vagy az ő helyében, te a magad életét éled. Ugyan ezen logika mentén mikor saját magadat hibáztatod egy múltbéli rossz döntésért, rád is vonatkozik, hogy az akkori legjobb tudásod szerint jártál el. A bűntudatod feloldásában viszont sokat tud segíteni, ha ezek után odafigyelsz, hogy ne kövesd el ugyan azt a hibát. Minél több hasonló dologra figyelsz oda, annál tapasztaltabb és tudatosabb leszel. A tudatosság nem több állandó éberségnél.
Ez eddig a száraz logika. Ha a megbocsájtás nem szívből jön, akkor az érzelmi feloldás helyett elfojtott rossz érzések maradnak. Ez a nehezebbik fele a dolognak. Ha rendszerint másokat szoktál hibáztatni, akkor helyezkedj bele az ő helyzetükbe. Ha az előző két bekezdés működött, a haragot fel fogja váltani az együttérzés.
A másik esetben ha te, magadat ostorozó típus vagy, helyezkedj egy kívülálló szerepébe, és ítéld meg magad aszerint, ahogyan mást ítélnél meg, a te helyzetedben. Ha elsőre nehezen is megy, hidd el, minél többet gyakorlod, annál könnyebben fog menni. Ha eleget gyakorlod, már végig se kell gondolnod, automatikusan megváltozik a szemléleted.

A kulcs a megbocsájtáshoz is az, hogy kilépj a szemszögedből és szemléletet válts. Amikor már sikeresen tudsz magadon kívül helyezkedve szemlélni ilyen helyzeteket, akkor érteni fogod a kedvenc ide vágó idézetemet: Tévedni emberi dolog, megbocsátani isteni.